A kölcsönről szóló szerződés

A kölcsönszerződés fogalma

A kötelmi viszonyokról szóló törvény (a JSZSZK Hivatalos Lapja, 29/78, 39/85, 57/89 és a JSZK Hivatalos Lapja, 31/93) 557-566-ik szakaszainak rendelkezései szabályozzák a kölcsönszerződést.

A kölcsönszerződés olyan szerződés, amellyel egy személy, a kölcsönadó (hitelező), kötelezi magát arra, hogy egy másik személynek, az adósnak (kölcsönvevő) bizonyos mennyiségű pénzt vagy más beváltható dolgot (értéket) ad át, a kölcsönvevő pedig kötelezi magát, hogy ugyanolyan mennyiségű dolgot, ugyanolyan fajtájút és minőségűt (javakat, pénzt) bizonyos, meghatározott határidőn belül visszaad.

A kölcsönadó lehet a bank, más jogi, vagy természetes személy. A gazdasági szubjektumok (gazdasági tevékenységet végző/folytató jogi és természetes személyek) kölcsönt nyújthatnak szabad pénzeszközeikből üzletfeleiknek pénzügyi segítségnyújtás, vagy támogatás formájában. Gyakori eset a kölcsönnyújtás a társasági tag (un. alapító) és a gazdasági társaság között, amelyben neki ilyen státusa van, a társaság folyó fizetőképességének (likviditásának) biztosítása érdekében, az összeköttetésben álló jogi személyek között, és az egymással üzleti kapcsolatban álló társaságok között.

A kölcsönszerződés alapján a kölcsönvevő (adós) tulajdonjogot, illetve rendelkezési jogot szerez a kölcsönvett javak felett, azzal, hogy a kölcsönvevő köteles bizonyos idő eltelte után ugyanazt a fajtájú és minőségű, ugyanolyan mennyiségű javakat visszaadni a kölcsönadónak (hitelezőnek).

A kölcsönszerződés abban a pillanatban jön létre, amikor a szerződő felek megállapodnak a szerződés lényeges elemeiről, ami azt jelenti, hogy szóbeli megállapodás is köthető. A jogi személyek, illetve vállalkozók közötti kölcsönszerződést írásos formában kell megkötni, annak bizonyítékaként, hogy kölcsönről van szó.

Ez a szerződés kétirányú (kétoldalú) kötelezettséggel jár, mivel a kölcsönadó vállalja a megállapodás tárgyát képező dolgok (javak) átadását, a kölcsönvevő pedig köteles a megbeszélt időben visszajuttatni a kölcsönvett javakat, és térítményt (kamatot) fizetni azok használatáért.

A kölcsönszerződés jótékony (térítésmentes, ingyenes), vagy visszterhes (szerbül: teretan) lehet. Amennyiben a kölcsönvevő az alaptőkén kívül kamattal, illetve bizonyos térítéssel is tartozik, visszterhes megállapodásról, illetve szerződésről beszélünk.

A kölcsönszerződés lényeges elemei

A kölcsönszerződés lényeges elemei a szerződés tárgya és lejárati ideje (időtartama).

A kölcsönszerződés tárgya leginkább, illetve leggyakrabban a pénz, de lehet az más, beváltható tárgy (dolog, javak) is, amelyet fajtája, száma, mértékegysége, vagy súlya határoz meg.

Amennyiben a kölcsön tárgya pénz, a kölcsönt, a megállapodásban (szerződésben) rögzített pénzösszeget befizetéssel kell eljuttatni a kölcsönvevő számlájára, a kölcsön visszatérítése pedig a pénzösszegnek a kölcsönvevő számlájáról a kölcsönadó (folyósító) számlájára való átutalással (befizetéssel) történik; mindenközben világosan fel kell tüntetni a pénzbeli kölcsön nyújtását, illetve visszaadását, megjelölve a konkrét kölcsönszerződést, amelynek tárgyát visszajuttatják (a szerződés iktatószáma és megkötésének dátuma/időpontja).

A szerződő felek a kölcsönszerződésben úgy is megállapodhatnak, hogy a kölcsönadott pénzt olyan javakban (dolgok, tárgyak formájában) térítik meg, amelyek értéke megfelel a kölcsönvett pénz értékének abban az időpontban és azon a helyen ahol a kölcsön visszaadását a szerződésben meghatározták.

Ha a kölcsön tárgya nem pénz, a szerződő felek felhatalmazottak arra, hogy a kölcsönt pénzben adják vissza. A kölcsönvevő jogosult (felhatalmazott) arra, hogy saját választása alapján adja vissza a kölcsönvett javakat vagy azt a pénzösszeget, amely megfelel ezen javak értékének abban az időpontban és azon a helyen, amelyeket a kölcsön visszatérítése kapcsán a szerződésben meghatároztak. Ugyanez érvényes abban az esetben is, amikor lehetetlen visszaadni a kölcsönvett javaknak ugyanazt a mennyiségét, fajtáját ugyanabban a minőségben.

A kölcsönvevő köteles a kölcsönt a szerződésben meghatározott időpontban visszaadni (megtéríteni). A szerződés időtartamát általában úgy határozzák meg, hogy a kölcsönvevőnek (adósnak) megszabják a kölcsön visszaadásának határidejét. Amennyiben a határidőt nem határozták meg, a kölcsönvevő köteles a kölcsönt elfogadható, értelmes határidőn belül visszaadni, ami nem lehet két hónapnál rövidebb attól a naptól számítva, amikor a hitelező (kölcsönt folyósító, kölcsönadó) kérte a kölcsön visszaadását. A kölcsönadó nem kérheti a kölcsön visszaadását a szerződésben rögzített határidő lejárta előtt, a kölcsönvevő viszont a visszaadásra kijelölt időpont lejárta előtt is visszaadhatja a kölcsönt, ha erről a szándékáról előre és időben tájékoztatja a kölcsönadót, és megtéríti neki azt a kárt, ami ennek következtében keletkezik. Ha a kölcsön ingyenes (nem állapodtak meg kamat fizetésében), a kölcsönadót (hitelezőt) nem éri kár a kölcsönnek a megbeszélt határidő lejárta előtti visszaadása esetén.

A szerződés lényeges eleme a térítés összege, illetve értéke (kamat, vagy más haszon), továbbá a határidő, amely alatt a kölcsönadó köteles átadni a pénzt, vagy az egyéb beváltható értéket (dolgot) a kölcsönvevőnek.

A gazdasági életben kötött ilyen szerződések esetében magától értetődik, hogy a kölcsönvevő a kamattal is tartozik, még ha a szerződésben ez nem is szerepel. A kötelmi viszonyokról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy a megbeszélt kamatláb magasságának kérdését külön törvényben rendezik (eddig ilyen törvény még nem született).

A kölcsönadó (hitelező) a megbeszélt és meghatározott dolgokat köteles a megbeszélt időpontban átadni, ha pedig ez az átadási határidő nem szerepel a megállapodásban (szerződésben), akkor abban az időpontban, amikor azt a kölcsönvevő igényli (kéri).

A kölcsönadó elutasíthatja bizonyos dolgok átadását, amennyiben a szerződés megkötését követően a kölcsönvevő anyagi helyzete romlik, aminek következtében bizonytalanná válik, hogy visszaadhatja-e a kölcsönt.

A szerződésben a törvényes késedelmi kamat fizetésének kérését is rendezhetik, amelyet az adós fizet, amennyiben késik pénzügyi kötelezettségeinek (alaptőke) teljesítésével. A törvényes késedelmi kamatot a késedelmi kamatról szóló törvény rendelkezéseivel összhangban számítják ki.

A kölcsönszerződés és a hitelszerződés közötti különbségek

A kölcsönszerződés különbözik a hitelszerződéstől, mert hitelfolyósítási ügyekkel csak a bankok foglalkozhatnak, míg kölcsönszerződést természetes személyek és jogi személyek is köthetnek. A kölcsönszerződés tárgya pénz, vagy más beváltható értéktárgy is lehet, amelyek fölött a kölcsönvevő tulajdonjogot szerez, míg a hitelszerződés tárgya minden esetben csak a pénz. A kamat lényeges eleme a hitelszerződésnek, míg a kölcsönszerződés esetén ebben megállapodhatnak a felek, de ez nem kötelező.

Olvasói hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez még senki nem szólt hozzá. Legyen Ön az első aki megosztja véleményét!

Új hozzászólás

Biztonsági kód<span></span>